Dalszövegek
Verona
(Verona hercege)
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Őrült világ, bűbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?
(Kórus)
Egy szédült világ! Egy őrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
(Verona hercege)
Egy őrült világ!
Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön a vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!
Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!
Szédült világ! Egy őrült világ!
Veronát vérben fürdeti, az ember meddig tűrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér.
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyűlölet folyik?
(Kórus)
Egy szédült világ! Egy őrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
Világ, bűbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyűlölet folyik?
Egy szédült világ! Egy őrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?
(Verona hercege)
Őrült, szédült, őrült világ!
Miért fáj?
(Rómeó)
Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?
Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!
Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Rómeót legyűri most a félelem!
Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!
Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?
Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temető! Egy gyászos, hófehér mező!
Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél a szív?
Lehetsz király
(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító
(Mercutio és Romeó)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tök egyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
(kórus 1)
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami kéjhez vezet,bizsergesd a tested-lelked!
(kórus 2)
(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?
(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
[kórus 1+kórus 2]
(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha is meglesik, tedd, ami élvezet!)
rap:
A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!
És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!
De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,
Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!
[kórus 1+kórus 2]
(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha megislesik tedd, ami élvezet!)
(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)
Vár reánk a mindenség
(Rómeó) Egy álomból jön ő, a vágyott múlt, jövő!
Mindenség, föld és az ég, ő érte még halni se félnék!
(Júlia) Szikrázó pillantás! Szeme izzó parázs!
És csak néz, pokol angyalaként,
Ki az emberekért földre hozta a fényt! Csak néz!
(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?
(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végső percig!
(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!
(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!
(Rómeó és Júlia) Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen időkig még!
Őrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!
(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?
(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végső percig!
(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!
(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!
(Rómeó és Júlia)Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen időkig még!
Őrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!
Belém égett
(Tybalt)
Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnőttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek!
Fontos ember lesz belőled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nőttem fel,
Ma is hallom: Tybalt, mindig győznöd kell!
Most a magány fojt, bármikor rám ront!
Az én átkom! Az ő bűnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bősz erényt!
Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erőszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!
Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erőszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!
Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnőttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertőztek!
Erkély-duett
(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?
Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!
Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!
(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?
Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!
(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!
(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!
(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!
(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?
Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!
Minden szép szerelem vak
(Lőrinc barát)
Minden szép szerelem vak!
(Rómeó)
Ám csak így édes a holnap!
(Lőrinc barát)
Az én szívem az Úré!
(Júlia)
Az enyém Rómeóé!
(Lőrinc barát)
Ez a vágy szíveket tép!
(Rómeó)
Érte én meg is halnék!
(Lőrinc barát)
Lángra gyúl, s kifullad!
(Júlia)
Új erőt és reményt ad!
(Rómeó)
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!
(Rómeó és Júlia)
Adj most össze hát,
kell az esküvő, a házasság!
(Lőrinc barát)
Ebből baj lehet, félek!
(Júlia)
Ez a fény, ezért élek!
(Rómeó)
Csillagfény az éjben!
(Rómeó és Júlia)
Szerelem benn a szívben!
(Lőrinc barát)
A szívben!
(Rómeó)
Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tőlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám!
(Júlia)
Áldást kitől nyerünk?
(Rómeó és Júlia)
A városnak is jó, hogyha megesküszünk!
Nincsen sok időnk, ez a pillanat dönt!
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt!
(Rómeó)
Ma éjjel Júliát kéne öleljem én!
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény!
(Rómeó és Júlia)
Kérünk hát!
***
(kórus)
Ez a vágy hogyha éltet,
vele nyersz örök létet a síron túl.
Megsegít az Úr, megsegít, ha kéred,
kérjük hát...!
(Rómeó és Júlia)
Nézz most ránk!
Hahaha
(Dada)
Hahaha! Röhög itt a nép!
Hahaha! Semmit meg nem ért!
Mert a szerelem tenger érzelem, tüzes jégvirág. Barmok!
Hahaha! Röhögj csőcselék!
Annyit mondhatok, fogtok sírni még!
Rakás együgyű! Nektek egyszerű!
Vakok, süketek, meg nem értitek, ha a szív szeret!
(Benvolio)
Hahaha! Milyen figura!
Csuda öltözet, bájos frizura!
Tudd meg Rómeó, pont hozzád való,
Aki nőfaló, annak bármi jó, hozzád pont való!
(Kórus)
Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!
(Dada)
Hahaha! Irigy kutya mind!
(Benvolio)
Vau-vau!
(Mercutio)
Benvolio!
(Dada)
Hahaha! Kezem rálegyint!
Sorsuk rossz barát! Ennyi ostobát,
Féltékeny legyet látni nem lehet! Csupán köztetek!
(Mercutio)
Hahaha! Ez ám libido!
Eltalált talán Cupido!
Fura esemény, finom kislepény,
Ízes szerelem, mindig eleven, csókkal telt edény!
(Kórus)
Van szép és csúnya fő, ám titkuk meglepő!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyremegy!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!
(Mercutio és Benvolio)
Van szép és csúnya fej, na de azért belül tudod mi kell!
Vannak szépek, csúnyák!
Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!
Van (van) szép és csúnya nő, ám (ám) titkuk meglepő!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyre megy!
(Szép és rút!)
Az kell, mi nincs nekik(erre vár), vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret (más szeret), nekik csak ez az élvezet!
Van sok-sok szép és csúnya fej!
Szeme tűzben ég
(Dada)
Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgő kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnőtt!
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!
Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!
Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó!
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!
Hisz Júlia egy angyal!
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Állnak a cél előtt, két gyönyörű felnőtt!
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor!
Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Istenem adj erőt, tudjam vezetni őt!
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek!
Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!
Milyen boldog, szép!
Holnap
(Capulet) Párisz! Megkapod most a lányom kezét!
Fiam! A legszebb rózsaszál a tiéd!
Tudom hű férj leszel, benned támaszra lel!
Bánatán átevez! Ez mindent helyretesz!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
(Capuletné) Te lány! Tudod, a papa nagyon szeret!
Figyelj! Párisz gróf megérdemli kezed!
Hiszen oltalmat nyújt, te meg szülsz majd egy fiút!
Boldog életre lelsz, csak ennyi kell ehhez!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
(Capulet) Miért nincs egy boldog szavad?
(Capuletné) Egy lány csak szót fogadhat!
(Capulet és Capuletné) De miért sírsz? Oly sima ez!
Hisz vár egy új, boldog élet!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
(Júlia) Dadus! (Holnap!) Az apám Párisz grófnak ígért! (Ez a nász meglesz!)
Dadus! (Holnap!) Miért kell hozzámennem, miért? (Már nőül vesz!)
Megölöm magam! (Holnap már nőül vesz!) Párisz nem lehet uram!
Engem köt az esküszó! Férjem van, Rómeó!
(kórus) Holnap már nőül vesz! Jobbat sehol se lelsz!
(Dada) Mondd, hogy tudnád szeretni azt, ki képes volt ölni?
Az Istenért, ne ellenkezz! Menj Páriszhoz, és ne kérdezz!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
Ez a nász meglesz holnap! Ez a nász meglesz holnap!
(Júlia) Hol az út? Hol a fény? A kiút? A remény?
(kórus) Az apád már döntött, a szava szent!
(Júlia) Nem!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
Szívből szeretni
(Rómeó)
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
(Júlia)
Szívből szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!
(Rómeó és Júlia)
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!
(Kórus)
Szívből szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
(Ó)Szívből szeretni mámor (szívből), elvész közel s a távol(eltűnt a távol)!
És érezd, a szíved lángol(lángol), eltűnt (eltűnt) a múlt a mából(a múlt a mából)!
Szívből szeretni annyi (szívből szeretni), érte mindent föladni (mindent föladni)(szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)!
Szívből (szeretni szívből) szeretni híven(szeretni híven)! Nincs szebb, égni e tűzben (nincs szebb, mint égni e tűzben)!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!
Gyűlölet
(Róza) Mondd, mit hallottál?
(Capulet szolgálónő) Ugyanazt, amit te már!
(Capulet szolgáló) Hogy nálunk tekereg egy Montague gyerek!
(Capulet szolgálónő) A fényes bál alatt Júliánkra rátapadt!
(Capulet szolgáló) De a kisasszony se fél, csókot ad, csókokat kér!
(Róza) S hogy éjjel titokban ők, meg a kertben délelőtt!
(Róza & Capulet szolgálónő) Egymást falták órákon át, összejön a két család!
(Tybalt) Lehetetlen! (Én is csak úgy hallottam!)
(Tybalt) Lehetetlen! (Piacon és templomban!)
(Tybalt)Lehetetlen! (Még olyat is zümmögnek!)
(Tybalt)Lehetetlen! (Holnapután megszöknek!)
Lehetetlen! (Júliáról azt hallottam!)
Ne meséld el! (Talán nem is ártatlan!)
Ne merészeld! (De a fiú az hitvány!)
Hát azt kapd el! (Ez a dolog vért kíván!)
(Montague-né) Még hogy ő meg az, Rómeó meg egy ribanc!
(Capuletné) A lányom nem bolond!
(Capuletné) A fia csak egy rongy!
(Montague-né) Az anyja, az se félt, egész századdal kefélt!
S mert rossz férjet talált, most tart néhány bikát!
(Capuletné & Montague-né) Itt kell egy rajtaütés, ez egy aljas cselszövés!
Ha a verés túl kevés, majd megvillan a kés!
(Capuletné) Az Úr mindent lát! És majd ítél rút bűnökért!
Vad gyűlölség! Mérget küld rád a másik család!
Elég! Elég! Fertőz a Montague-fekély!
A gyűlölet betegség - férges szenvedély!
Elég! Elég! Folyton a szemetekben ég!
A gyűlölet, hordozzuk átkos bélyegét! Ebből elég!
(Montague-né) Átkot szór ránk száz dögkígyó! Vérlázító!
A név Capulet egyet jelent: a vak gyűlölet!
Elég! Elég! Ki minket mocskol, vesszen el!
A gyűlölet csak gyűlöletet érdemel!
(Capuletné) Apák, fiúk egymásnak így adják tovább!
A gyűlölet fertőz több nemzedéken át!
(Montague-né) Légy átkozott, egész fajod! Süket füleknek prédikálj! Szolgáld a Sátánt, ki mélybe ránt! Örömre, szépre ne találj!(Elég Elég)
(Capuletné & Montague-né) Nézd meg magad! A rabja vagy!
Vasdrótján rángat gyűlöleted! (Elég Elég)
Vélt igazságod csak habzó átok!
S nevében követsz el bűnöket!
A végítélet napja majd a tűzbe küld, pokolra hajt!
A gyűlölet oly végtelen, uralkodik a lelkeken!(Elég Elég)
Elég Elég Elég Elég
Párbaj-Mercutio halála
(Mercutio) Tybalt, Tybalt, mi lesz veled?
Tybalt, Tybalt, nem lesz szíved!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a kutyáim elé vetem!
Nem zavar többé e pökhendi arc!
Sem az a genny, amit folyton szavalsz!
Tybalt, Tybalt, jobb ha beszarsz!
(Tybalt) Mercutio! Nézz magadra! Tetves féregként taposlak porba!
Te marionett! Te jancsibohóc! Feltöltött bűzbomba, te takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot, hogy szívedbe
mártsak egy vasdarabot! Mercutio még ma halott!
(Rómeó) Őrült emberek állj, ehhez nincs jogotok!
Hogyha öltök a törvény is pusztulni fog! Netovább!
(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj! Óvd azt, aki él, közel a cél, a győzelem vár!
(Rómeó) Ne harcolj, ne gyűlölj, elég legyen!
Barát kell, család, és szerelem!
(Rómeó és Benvolio) Miért űz bosszúvágy, mondd! Itt a pokol tátong!
(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj!
(Tybalt) Gyáva szívtipró, állj! vedd fel végre, a harc nem fáj (Küzdelem vár!)
A halálnak terád ma van ideje, fogadd el hát, ölelkezz vele!
(Rómeó és Tybalt) Nem! Óvd meg a létünk! Szép öregkort éljünk!
(Mercutio) Gyűlöl minket régóta már!
Nem, Rómeó, itt nincs megállj!
Gyáva kutya ez! Nem harap!
Ugat! De csak a szája nagy!
(Tybalt) Ostoba ripők! Te szókirály!
Az utolsó játék ma megtalál,
Vinnyogó gazember, kezem elér!
Megfizetsz az összes bűnödért! Hah!
(Mercutio & Tybalt) Jöjj! Vár rád a végzet! (Szép) Nem színház az élet! (Élj! Élj! ..)
(Mercutio) Ah! Jaj! Mercutio rád vár! (nyög, ordít)
(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály! Élj! Élj! Élj!
(Rómeó) Mercutio! Mercutio!
(Mercutio) Pusztuljon mind a két család!
(Rómeó) Megsebesültél! Mutasd!
(Mercutio) Hogy egy kutya, egy macska, egy patkány, egy egér karmoljon halálra, á!
(Rómeó) Biztos csak egy karcolás! Mutasd!
(Mercutio) Rómeó, mindig ügyetlen voltál! Miért ugrottál közénk? Ah! Ha-ha-ha! Látod? A lét csupán egy karcolás!
(Rómeó) Mercutio! Én..
(Mercutio) Bocsánatot ne kérj! Azt csak gyermek teszi! És Júlia egy férfit szeret! Szeresd hát őt! Mert azt adhatja neked, amit egyetlen nő sem ezen a világon! Minden jót, Rómeó!
(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio! Mercutio, ne mondd ezt!
(Mercutio) A porban végzem én, de kezeid között!
Veled testvér, mi lesz, ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán!
Ne félj, köszöntelek ott, a Semmi túlpartján! (Mercutio!)
Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!
(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio.. ne hagyj itt, testvérem! Mercutio!
Mondd, ki fejti meg lelked sok féltett titkát?
Miért, uram, mondd miért pokol a lét? Ó! Tybalt! Tybalt!
(Capuletné) Tybalt! Tybalt!
(Rómeó) Miért, uram, mondd miért pokol a lét?
Isten veled, barátom! Isten veled!
Oh, magas ég!
(Dada)
Atyám, segíts! Az én szerelmes Júliám belehal, ha nem láthatja többé Rómeót! Belehal!
Nem változik semmi sem, átok ül a lelkeken!
Szegény árva Júliám, nászod gyásszá válik tán!
Tudom, földre sújt a fájdalom, de véled hordozom!
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kő? Csupa kő és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérlek!
(Lőrinc barát)
Fuss Júliához, mire vársz? Vigaszt csak ott találsz!
Mantovában életed, hidd el, újrakezdheted!
Bízd, hogy Júlia majd megvár, szerencsétlen pár!
Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bűnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?
(Dada és Lőrinc barát)
Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?
(kórus)
Oh, magas ég! Miért nincs menedék?
A szívünk miért kő? Csupa kő és jég?
Mondd, Uram, hol jársz most?
Miért kell, hogy szolgád eltaposd?
Miért kegyetlen annyi ember?
Miért örvénylik bosszútenger?
Szánj meg, Uram! Térden állva kérünk!
Oh, magas ég! Oh miért, hogy e nép csak bűnöst kíván?
Látni még és még? Hány ima kell hozzá, kitől nyer bocsánatot rá?
Szólj, ki minket teremtettél!
Miért nem hagyod lemosnunk a vért?
Miért kell hát így, mocsokban élnünk?
Szólj!
Pacsirta
(Rómeó) Légy erős, Júlia! Pacsirta szól, úgy sír a hangja!
A törvény átkozott hatalma űz most innen el!
(Júlia) Ne menj még, Rómeó! Csak fülemüle szól az ágon!
Az őrület közel van, érzem, most szorítsd még kezem!
Nem akarok, nem is tudok így élni tovább!
Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!
(Rómeó) Téged, téged akarlak, míg csak élek!
Hát maradok, ha kérsz, bár halálom lehet! Míg ránk nem rontanak, én melletted leszek!
(Júlia) Oh, nem! Kérlek! Kint vár az élet!
(Rómeó és Júlia) Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!
Átfogva téged, meghalni végül véled!
Hogy mondjam el?!
áMiért az én dolgom ez, hogy a barátom, ki szerelmes,
Tőlem tudja meg, az imádott lány halott?
Egyikünk sem készült rá, hogy a végső romlás jő hozzá,
De az úgy zuhant a városra, mint egy hatalmas pók hálója!
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, nevettünk,
De minden játék visszavág, egysem hozza vissza Júliát,
S nekem itt vinnem kell a hírt!
Hogy mondjam el, ha átölel? Ha kérdőn néz, figyel?
Hogy mondjam el, hogy a kedvese halott?
Hogy a boldogság csak volt? Véget ért az ifjúság,
Nem maradt más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?
Engem, aki árvaként cimborák közt utcán élt,
Hogy egy barát meghalt, árvává tett megint!
Mercutio énekét én elhittem, az élet szép,
De már néma, hangtalan, és én itt vagyok magam
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, élveztünk,
Legyen ellenség vagy jó barát, nincs, ki föltámassza Júliát
S nekem itt vinnem kell a hírt!
Hogy mondjam el, ez őrület!
Én hogy mondhatnám el, hogy vége lett?
Hogy a kedvese nem él, hogy a jövő mit sem ér?
Hogy a világ ellenünk, mostantól senki nincs velünk!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el az iszonyú hírt, ha átölel?
Ha kérdőn néz, figyel, hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott? Hogy a boldogság csak volt?
Véget ért az ifjúság, nem marad más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el? Hogy mondjam el? Óóó.. Hogy mondjam el?
Párisz halála
(Párisz) Rómeó!
(Rómeó) Párisz!
(Párisz) Száműzött gyilkos!
(Rómeó) Egy halálra szánt ember!
(Párisz) Nem térhetsz vissza a törvény szerint,
Hogy szárazon megúszod, csak azt ne hidd!
Kövess bitang, vagy megöllek itt!
(Rómeó) Könyörülj, hadd legyek vele most egyedül!
A nap már a halál - rád is vár - menekülj ne tovább!
Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!
Óvd, azt, aki fél, szeresd ki él, mind békére vár!
(Párisz) Most miről papolsz, te szépfiú? Hullagyalázó Montague!
Jöjj, harcolj, mint férfi! Jöjj, ne merj kitérni!
(Rómeó) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!
(Párisz) Sosem értheted azt, amit érez e szív!
Nem! A menyasszonyom az a ravatalán!
Ki hűségesen itt vár reám!
Nincs kiút e bajból, vagy kövess vagy harcolj!
(Rómeó) Őrült beszéd minden szavad, mert ő az én hitvesem!
(Párisz) Nyomorult féreg, védd magad! Ha meghalok, te is jössz velem!
(Rómeó) Korán távozunk, túl korán! De legyen így, ha más út nincs!
(Párisz) Egyek vagyunk a sír jogán, együtt megyünk pokolra is!
(Rómeó és Párisz) Jöjj, vár rád a végzet! Szép ( Nem!) színház az élet!
Júlia búcsúja
(Júlia)
Így a földön nélküled,
itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága,
nincs jogom, hogy én legyek!
Hogy mi lesz velem, s vele,
nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála,
fény és füst a semmiben!
Tarts hát, Rómeó úgy, ahogy én téged!
Hagytátok, hogy így legyen!
Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba, kínba,
várnak rám a semmiben!
Várj rám, Rómeó, egy perc, és követlek csendben!
Szerelmem, szerelmem!
E szó elmúlt e percben!
De te nem félsz a szívem,
ha édes ajkad nem felel,
nincs új nap, ami érdekel!
Szerelmem, szerelmem!
Csak várj, követlek csendben!
A múltam csak álom,
A csókod íze ajkamon,
a földi létet itt hagyom...!
Mit ér a hit?
(Lőrinc atya)
Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Miért hagytál, Uram, minket el?
E kín mondd, miért kell?
Hisz ismersz nagyon rég,
a lelkem a tiéd!
Teérted megtagadtam én
a test gyönyörét!
De békénk odalett,
itt már bealkonyul!
Mert a szeretet helyett
a pusztulás az úr!
Én úgy irigylem mind,
kinek hite erős vár!
De gyarló lény vagyok,
kit elborít az ár, s hitért kiált!
Mit ér a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?
Hisz hirdettem a jót a híveid előtt!
Mind titkairól gyónt,
s az én terhem csak nőtt!
De egyre nehezebb
és fájdalmasabb lett!
De nem bírom tovább,
egy bűnös így kiált:
Ez mind az én hibám,
hisz tőlem lett e frigy!
De egyedül hagytál,
mondd, miért akartad így?
Az önvád szorít!
Hisz nem is olyan rég
nem káromoltalak!
És kéznél voltak mindig
az ájtatos szavak!
Az élet nem nehéz,
a szeretet elég!
De az evangélium
most bennem porig ég!
Ó Isten messze fenn,
ki mit se tud, se lát!
Tekints végre rám,
és egy őrültet találsz!
És mindent megbánsz!
E kín mondd, miért kell?
Mit ér hát a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?
Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha Isten mindig eltaszít,
a hit semmit sem ér így!
Bűnösök
( Montague-né )
Most, hogy ők nem élnek, pokol tüze éget!
Gyermekeink nélkül létünk mit ér végül?
Mélybe hull a gályánk, áldás nincsen ránk!
( Capuletné )
Igazgyöngy a lelkük, messze miért űztük?
Kínzó vád és bánat, nem jut bűnbocsánat!
Nyugodjanak békén, égjen értük a fény!
( Montague-né )
Minket tűzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!
( Montague-né + Capuletné +Dadus)
Minket tűzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!
(kórus)
Bűnös, bűnhődj! Nézz, így ítél a nagy világ: bűnös! (többször)
( Dadus ) Szívből szeretni híven..
( Benvolio) Égni e tűzben..
( Capulet ) Lelkünk kevésbé féljen..
( Dadus ) Égig emeld a szíved, szerelmünk hírdesd...
( kórus ) Szerelem
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
