Blikk Nők interjú
(Kérlek ne lopd el, mert ezt én gépeltem be az újságból, és nem 2perc alatt lett kész!!)

Nemrég jelent meg a Musical-duett 2. című, a feleségével, Szinetár Dórával közös lemeze. Mennyire más ez, mint az első album volt?

Zoli: Egyáltalán nem olyan, mint az első! Nehéz dolgunk volt, hiszen a lemez óriási siker lett. Több mint egy éve jelent meg, de még mindig előkelő helyen van az eladási slágerlistákon. Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen legyen a második. Abban biztosak voltunk, hogy nem szabad megpróbálni reprodukálni az elsőt, valami más kell, tovább kell lépni. Végül úgy döntöttünk, hogy a négy-öt musicalduett mellé olyan számokat énekelünk fel, amelyek vagy musicalekből valók, vagy duettek. Hittünk abban, hogy az első album kapcsán kapunk annyi bizalmat, hogy képletesen szólva legalább az orrukat bedugják az emberek az ajtón, és ha már benéznek, akkor megpróbáljuk őket bevonzani. A visszajelzések alapján ez be is jött, mert mindenki nagyon szereti. Már aranylemez!

Mit gondol, az album sikerében az is szerepet játszik, hogy Dórával nemcsak a dalokban, hanem a magánéletben is egy párt alkotnak?

Zoli: Az emberek vágynak a szépre, a boldogságra, tőlünk pedig ezt látják. Mindketten kiegyensúlyozottak vagyunk, hiszen nagyszerű munkánk van, és gyönyörű gyermekeink. Mi kelhet még? Ám mindez nem lenne elég, ha gagyi terméket hoznánk létre. Igényes és profi munka van a lemezek mögött, ami annak is köszönhető, hogy nagyon jó csapattal dolgozunk együtt.

Milyen az a boldogság, amit képviselnek?

Zoli: A lemez reprezentálja az egészet. Amit az albumon megmutattunk kicsiben, azt érezzük az életben nagyban. Tizenkét éve taposom a pedált, nagyon sokszor nem adtam oda és el magam, hanem vártam, és mentem tovább. Most pedig összejött mindaz, amiért nagyon sokáig dolgoztam-dolgoztunk, akár a színházat, akár a lemezt, akár a kapcsolatunkat nézzük. Dórival sosem tagadtuk, hogy bár ránk ragasztják az álompár jelzőt, a boldogságunkat nem készen kaptuk! Megdolgoztunk azért, hogy ez a kacsolat jól működjön. Dóritól megtanultam, hogy merni kell vitatkozni, nem szabad elmormolni vagy magunkban tartani a sérelmeinket. A kapcsolatunk elején olyan voltam, mint egy kis sündisznó, ha sérelem ért, magamban akartam megoldani. Dóri meg addi piszkált, addig fújta a magáét, amíg el nem mondtam, mi bánt. Ő már akkor is jól tudta, hogy nem szabad elfojtani ezeket, mert akkor később hatalamas viharként fognak a felszínre törni. Nagyon jó, hogy mindezt megtanultam, hiszen ez az alapja egy jó kapcsolatnak. Ha a kis dolgokban begyakoroljuk a partnerünk kezelését és elfogadását, sokkal könnyebben vesszük az akadályokat, amikor nagy és komoly "ütközetekre" kerül sor.

Említette, hogy szakmailag is beért a sokévi munka...

Zoli: Igen, hiszen óriási ajándék az élettől, hogy Szegedre a Szentivánéji álom című musicalt próbálhatom, ráadásul a "hab a torán" szerepet, Zubolyt kaptam meg benne. Nagyon örülök, hogy táncolhatok és komédiázhatok a darabban. Kerényi Miklós Gáborral, az Operettszínház igazgatójával és a darab rendezőjével már majdnem hagyomány nálunk, hogy megkínál egy szereppel, én pedig mindig egy másikat szeretnék eljátszani, de végül igazat kell adnom neki... Ezen mindig jót szórakozunk a premierbulin! Azt gondolom, hogy a szerepem és az egész előadás elgondolkodtat, megnevettet. Rettentően jó színpadi zene jellemzi, próba közben egyik ámulatból a másikba esünk, pedig már ismerjük. Az szintén csodás dolog, hogy Szegeden játszhatjuk el.

Ezek szerint nem tud túl sok időt a kislányával tölteni...

Zoli: Ha a délelőtti próba és az esti előadás között van egy kis időm, mindig hazamegyek, hogy babázhasak egy kicsit. Dóri egyébként naponta legalább 3 MMs-t küld róla, hogy képregény formájában követhessem nyomon azt az időt, amit távol töltök tőlük. Zora nagyon édes kislány. Én személy szerint mindenkinek kötelezővé tenném a szülői létet, mert hihetlenül jó lélekterápia, megváltozik tőle az ember értékrendje, no és a dolgok fontossági sorrendje.

A felesége kisfiáról is mindig úgy beszélt, mintha a sajátja lenne. De ez bizonyára most mégis más érzés...

Zoli: Azért más, mert én az első 2,5 esztendőben nem lehettem Marcival, de Zora a vele aló kapcsolatomnak is nagyon jót tesz, ugyanis amit együtt megélünk, azt Marci felé is átvetíthetem. Csodálatos dolog, amikor egy kisbaba először visszamosolyog rád, amikor először belédkapaszkodik, és érzed, hogy bízik abban, hogy megfogod. Olyan mértékben kapod vissza a gyereknek adott szeretetet és odafigyelést, hogy az minden energiát megér! Hogy az új lemezről idézzel egy sort: "Ezt hívják úgy, hogy boldogság..."