Mészáros Árpád Zsolt /ismeretlen forrás, Hugotól kaptam/

- Korábban talán könnyebb lett volna összehozni veled egy interjút, nem úgy, mint mostanában. Szerencsére. Mikor történt a váltás, illetve van-e ennek valami konkrét oka?
- A konkrét ok az, hogy majdnem minden este játszom vagy az Operettszínházban, vagy a Thália Színházban, illetve a Raktár Színházban. Négy eloadás forog most, ami egy komoly sikerszériát fed. Ezt kifogtam a Mozarttal, a Rómeó és Júliával, és a West Side Storyval. Hál’ istennek ezek teltházas eloadások Budapesten, amiért színházi viszonylatban manapság nagyon meg kell küzdeni a szervezoknek, a direktoroknak. Azt szokták mondani, ennek három titka van, jó eloadás, jó eloadás és jó eloadás.

- Mindez talán lefáraszt, de a lelkedet bizonyára melengeti.
- Hogy melengeti-e? Persze. Nekem ugyanis volt egy elég rossz periódusom. Sokan mondják, hogy én egy olyan 50 éves ember vagyok, aki 30 éves. Elég sok pofont kaptam elég fiatalon, ahhoz hogy hamar felnojek.

- Úgy érzem, ezt nem kizárólag szakmai területen érted.
- Nemcsak.

- Felnőttél, ismert, sőt elismert lettél. Milyen út vezetett idáig?
- Magyarországon abba az eltorzult médiavilágba ami most uralkodik a piacon, és amibol úgy néz ki, hogy nagyon sokan meggazdagodnak, érdekes módon lehet bekerülni. Olyan embereket kiáltanak ki sztárnak, olyan embereket fogadtatnak el velünk, akik nem képviselnek értéket. Azokat a tehetségeket viszont, akik zseniálisak, egyediek, senki sem keresi meg. Nekem magamtól kellett rátalálnom azokra, akikben oszintén bízhattam, és akik értékes és hasznos tanácsaikat nem sajnálták tolem.

- Az elmúlt év komoly sikert hozott ebbol a szempontból. Úgy tunik, ismernek, szeretnek téged. 2004-ben te lettél az ország legnépszerubb színésze.
- Tizenkét muvészt választottak ki más-más kategóriájú, más-más életkorú színészeket. Mivel az internetes szavazáson rám voksoltak, megkaptam a Súgócsiga Vándordíját. Ez egy nagyon jó dolog, ami egyébként semmiben nem változtatta meg az életemet. Annyiban talán mégis, hogy ezáltal sok olyan kolléga is megismert, aki korábban, mint vidéki színészrol, nem igazán hallott. Sajnos, egy vidéki színház a világot is megválthatja, de még ma sem figyelnek oda rá.

- A fovárosi szereplésekkel, a fovárosi tartózkodási hellyel ma már téged is elért a sztárság így, vagy úgy. A média szerepe néhol valóban megkérdojelezheto, de itt-ott azért igyekeznek a dolgokról reális képet adni. Egy sztárnak a deszkákon túl is meg kell jelennie. Ehhez hogyan viszonyulsz?
 Hidd el, eddig csak az ismeroseim kerestek meg, akikkel bátran leülök beszélgetni, bennük megbízom. Az, hogy megkaptam a Súgócsiga díjat, igazából senkit sem érdekelt. Az viszont igen, hogy a villából kit szavaztak ki. Ez nem esett rosszul, de jól sem. A bulvársajtó nagyon elvitte a figyelmet a lényegrol.

- Volt már olyan eseted, hogy valótlant állítottak veled kapcsolatban valamelyik lapban?
- Igen. Ez egy valóságshow-s történet. Ezektol az egyszeru emberektol már megorülök, ha csak látom is oket. Miért kell oket látnom? Azért, mert élnek? Hát annyian élnek még rajtuk kívül is! Tennének oda inkább olyanokat, akiktol tanulni tud a gyerekem, akitol én tudok tanulni. Nos, lefényképeztek egy ilyen valóságos emberrel, és a fotót az egyik bulvárlap a címoldalán leközölte. De ráadásként a számból kijövo buborékba beleírták, hogy „Vajon én mikor leszek olyan, mint o!?”. Ez a fotó úgy készülhetett el, hogy ezeket az úgymond sztárokat elhozták hozzánk, hogy nézzék meg az eloadásunkat.

- Reagáltál rá?
- Felhívtam a lapot, ahol közölték, hogy ez egy bulvárújság ….

- Színész-énekes vagy énekes-színész vagy?
- Nekem prózai a diplomám. Még 22 évesen volt egy kis „balesetem”, amikor egy rosszindulatú daganat miatt elveszítettem az egyik vesémet. Akkor én már 7-8 éve színháznál voltam, de mivel szó szerint leestem a lábamról, választanom kellett valami „mázst”. És akkor elkezdtem énekelni.

- Rómeó és Júlia.
- Nagyon komoly sikerként éljük meg a lemezmegjelenést. Elotte még ilyen maradandó alkotás nem jelent meg a nevemmel.

- Milyen volt az elmúlt év?
- 2004 nagyon rossz év volt számomra. Tragédia is történt a családban, és nem jött össze egy komoly, koncertsorozattal kapcsolatos tervem sem. Manapság ugyanis az egyéni, muvészi kezdeményezések támogatása sajnos, nem annyira jellemzo, szemben a primitív, túl egyszeru, szórakoztatás hangsúlyozásával. Ám ha azt veszem, hogy megalapoztam a sikereimet, akkor mégis kiemelten fontos volt ez az év.

- Van-e célod erre az esztendore?
- 2005-ben szeretnék megmaradni tiszta, egyenes embernek. A megfelelési vágy mindenki felé most már egy kicsit lecsillapodott bennem. Nem vagyok már olyan izgága, mint korábban. Szeretnék kicsit komolyodni, és tanulni, tanulni, tanulni.

- Mit?
- Gyakran hívnak külföldre, ezért mindenképpen szükséges a nyelvtanulás. A múlt hónapban két felkérést is kaptam olyan színházaktól, amelyekben világhírességek lépnek fel. Csak hát hiányzik nálam az idegen-nyelv-tudás.

- A magánéleted is változott, vagy alkalmazkodtatok az új helyzethez?
- Nagyszeru társra leltem. A kedvesem, Erika minden fontos dolgot tud biztosítani számomra, ami számít az életben. A mienk egy barátságból lett szerelem. Remélem, az idén gyermekáldásnak is örvendhetünk. Minél nagyobb létszámú családot szeretnék. Persze a családalapításon kívül vannak „mázs” terveink is. Olyan kreatív dolgok, amelyek ot is és engem is erosítenek.

- Túl vagy tehát egy komoly betegségen. A megterhelések az életedben folyamatosak, sok energiát, komoly eronlétet igényel a munkád. Mit teszel annak érdekében, hogy szinten tartsd magad?
- A tenger mindent gyógyít. De a jelenlegi cudar helyzet miatt ez is szomorú téma. Esténként egy kicsit leviszem magam alfába, edzek, sportolok rendszeresen.

- Mit jelent az egészség fogalma a te életedben?
- Mindent. Amikor velem egyik napról a másikra közölték, hogy 40% esélyem van az életben maradásra, onnantól kezdve élni akartam. Akkoriban rossz volt a párkapcsolatom, és mondják, hogy az ilyen problémák kihatnak a páros szervekre. Akkor született a kisfiam, akkor váltam el. Sajátos helyzet volt ez 22 évesen. Azóta is az van bennem nap, mint nap, hogy az agyam irányít mindent, mindent meg tudok gyógyítani, és mindent képes vagyok kárpótolni. Mindent fejben kell rendeznem. Ma már így élem az életemet. Persze nagyon sok vitamint szedek, és nyitott vagyok a keleti gyógymódok, készítmények, a pozitív értelemben kuruzslásnak nevezett természetgyógyászat iránt. Sok olyan emberrel vagyok kapcsolatban, akik ezt gyakorolják, vagy e szerint élnek.

- Ma már elsosorban Budapesten élsz. Vágytál a fovárosba?
- A napokban gondolkodtam el azon, hogy hosszú ido után csak ide kerültem. Ma már úgy megyek le a boltba, mintha mindig odajártam volna. Már visszaköszönnek az eladók, és azt is tudják, melyik a kedvenc ásványvizem. Azt hiszem, én már Budapesten élek. Néhány évvel ezelott ezt még csak tervezgettem, és a többi fiatal színészhez hasonlóan az Operettszínházba vágytam. Veszprémben játszottam, amikor a Hair címu musical utolsó eloadásán azt mondtam a színpadon Bergerként - akinek az volt a szövege, hogy „elmegyek Vietnamba és segítek a betegeken…” - hogy „Felmegyek Budapestre az Operettszínházba, és sztár leszek!”. Ez tehát így elhangzott, és rá két hónapra kerestek is, sot foszerepet ajánlottak a West Side Story címu eloadásba. Akkor ezt még fel sem fogtam...