A kérdés arra vonatkozik, hogy majd másfél év után lenne-e értelme újraindítanom az oldalt (2009 őszétől szünetelek).Kevés időm van, így csak hétvégén lenne időm a honlapra.
2008.november 30.
Szinetár Dóri&Bereczki Zoli Musical duett1-2. nagykoncertje
Budapest, Papp László Sportaréna
A 2007-es és a 2008-as év egyik legnagyobb sikerprojektje a magyar zenei piacon Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán két musicalalbuma volt. A hatalmas sikereket mintegy megkoronázva a sztárpáros úgy döntött, november 30-án lemezbemutató koncertet tartanak a két album dalaiból, méghozzá egy nagyszabású show keretében.
Az előkészületekbe éppen csak annyira avatták be a rajongókat, amennyi az egészséges kíváncsiság felkeltését és fenntartását szolgálta.
Mi az, amit szinte biztosra vehettek az érdeklődők? Természetesen sejteni lehetett, milyen dalok hangzanak el a koncerten: remek duettek a musicalek világából, örökzöld klasszikusok ismert filmekből, népszerű hazai előadók dalai, valamint varázslatos rajzfilmzenék.
A beharangozókban elárulták, hogy a látványos színpadi show rendezője nem más, mint a Budapesti Operettszínház igazgatója, Kero®, aki az utóbbi esztendők legnézettebb sikerprodukcióit állította színpadra Szinetár Dórával és Bereczki Zoltánnal.
És valóban... minden a várakozásoknak megfelelően történt. Teltház várta a színészházaspárt. Hosszú idő óta először álltak együtt színpadon, hisz Szinetár Dóra kislányuk, Zora születése óta nem lépett fel.
Az estet szinte az első pillanattól kezdve méltóságteljes hangulat járta át. A közönség, a zene iránti tisztelet az utolsó percig bezárólag ünnepivé varázsolta a koncertet, tehát méltán csendült fel legvégül az Ünnepi dal. Két zenekar kísérte az előadó párost: egy szimfonikus és egy rock együttes muzsikált velük.
A tánckarnak az utóbbi évek legsikeresebb musical-produkcióiban, valamint eredeti Broadway- előadásokban dolgozó Tihanyi Ákos tanította be a koreográfiát. Mindezek mellett meglepetésként egy nagyszerű táncos sztárpár - Keleti Andrea és Kovács Zoltán – tette még felejthetetlenebbé a színpadi varázslatot. Az énekes házaspár egyik kedvelt pályatársa, Janza Kata Dórával közösen adott elő egy lélegzetelállító duettet. Közreműködött egy világszínvonalú afrikai tánc és dobos csoport, valamint a Tűzmadarak.
A műsort pedig még látványosabbá tette a különleges pirotechnika, a kivetítőkkel, LED-rácsokkal, vizuális és mozgó elemekkel felszerelt díszlet. Dóra és Zoli elegáns, az éppen előadott dalokhoz illő ruhakölteményekben lépett a színpadra. A Bolond beszéd alatt órási, szívet formázó hinta repítette őket, a koncert végén lufieső búcsúztatta a fellépő művészeket.
Ha azt a hálátlan feladatot kapnám, hogy jellemezzem egy szóval a produkciót, nagy nehezen a profizmus mellett döntenék. Pár apró baki ellenére a koncert minden mozzanatára igaz, hogy legekben lehet róla beszélni, mégis... Számomra mégsem ez tette felejthetetlenné ezt az estet, hanem az, hogy ez a két fiatal művész igazi emberi történetet elevenített meg a színpadon.
Láttam egy a népszerűsége ellenére szerény sztárt, aki olyan kiválóan adta elő a Billie Jean-t, hogy annak szerzője, Michael Jackson az megirigyelhetné, mert ő nem csak hogy arra nem nem emlékszik már, hogy azt hogy kellene, hanem arra sem igazán, miért lett ő a Zolihoz hasonló fiatal tehetségek példaképe. És igen... most Bereczki Zolinak szólt az ováció, ő volt, aki tízezres nagyságrendű vastapsot zsebelt be a produkcióért.
De valahol ott állt a színpadon egy kis srác is, aki talán egykoron még csak sután próbálgatta az elhíresült tánclépéseket a tükör előtt abban a rémséges fehér zokniban. Annak ellenére, hogy ő ma már befutott előadó, azt a fiút végig ott láttam a színpadon. Őt, aki arra vágyott, hogy Máté Péterrel duettet énekelhessen, és most végre valóra válhatott – még ha a nevét meg nem hazudtoló technika ördöge által akadályoztatva is – az álma.
Csodálhattam egy ünnepelt színész-énekesnőt, de ott láttam a kislányt is, aki neves szülei árnyékából nőtte ki magát saját tehetsége révén. Azt a leánykát, aki egykoron figyelte híres mamája színi előadások előtti készülődését, aki talán a színészanyukát utánozva tipegett annak cipőjében. Az ifjú lányt, aki ezerszer ott ült a Rómeó és Júlia előadások közönségének soraiban, és arról álmodott, hogy egy napon talán ő lehet, aki megformálhatja a címszerepet... Azóta már tudjuk, Szinetár Dórának a musical verzióban, Júlia szerepében nyújtott alakítása alig felülmúlható.
És most ott álltak ők ketten együtt, szemük csillogásában megőrizve a sikerekig megtett út reményét, küzdelmeit. Megmutatták, hogy töretlen népszerűségük mellett is tudják, mit jelent meghatódottan fellépni ennyi ember előtt. Két tehetséges ember, akik beavatták a közönséget a zene iránt érzett szerelmükbe, emellett ízelítőt adtak egymás iránt érzett szerelmükből is. Számomra ezért vált ez a koncert a fergeteges színpadi show-n túlmutatva egy igazi emberi történetté. Kettejük története a zene nyelvén tolmácsolva, egy valódi sikertörténet.